2021-10-25 Német János 4.030 1.128 Facebook, Instagram, YouTube
14:21 perc
Tudálékosság, felsőbbrendűségi komplexus és agresszió. A legkevésbé sem pozitív szavak, melyekkel talán mégis helytállóan jellemezhetjük az elmúlt évek online kommentkultúráját. De vajon hová tűnt a közösségi média korai optimizmusa? És vajon sikerülhet-e kilábalni abból a mély gödörből, melyet az elmúlt időszakban a negatív kommentelők ástak a kulturált online diskurzus számára? A kilátások nem fényesek, lehetetlen azonban talán ebben az esetben sem létezik.
Azok, akik az elmúlt, majdnem két évtized során aktívan kivették a részüket a közösségi média különböző felületeinek használatából, elképesztő változásokat tapasztalhattak a felhasználói szokások és a platformok "közösségi mivoltának" értelmezése terén. Egyre több a negatív, frusztrált kommentelő, akik mindent jobban tudnak mindenkinél, és akár egy rosszul leütött billentyű miatt is képesek a másik torkának ugrani.
De vajon mi okozhatja ezeket az elképesztő, mentalitásbeli változásokat? Hogyan alakult át a kommunikáció a közösségi médiában csupán néhány év alatt, és miért ennyire negatívak az emberek? Végül pedig hogyan kezelhetjük azokat a felhasználókat, akiknek az egyetlen célja az, hogy frusztrációjukat azonnal ránk zúdítsák, akár egy teljesen random bejegyzés kommentfolyamában?
Ebben a cikkben ezekre a kérdésekre keresem a választ, de előtte egy kicsit a magyar közösségi média történetébe is visszanyúlok.
A hazai social media története egészen régre, 2002-ig vezethető vissza. Ez azt jelenti, hogy habár úgy tűnik, mintha csak tegnap történt volna, a közösségi felületek idestova már 19 éve megvetették a lábukat Magyarországon. Ezalatt az idő alatt pedig nemcsak a platformok változtak meg gyökeresen, de velük együtt a fogyasztói igények és a közösségi médiával kapcsolatos hozzáállás is.
Az első, mai napig legendásnak mondható platform, az iWiW volt, mely 2002-ben jelent meg a magyar piacon. Az iWiW, melynek neve az angol "International Who is Who", azaz "nemzetközi ki-kicsoda" rövidítés a Facebook térnyerése előtt a legnépszerűbb közösségi portálnak számított.
Nem véletlenül, hiszen a korábban sosem volt itthon ehhez fogható kezdeményezésre példa, mely esetében a fejlesztők a globális jellegre, a világ különböző pontjain élő ismerősök összekötésére helyezték volna a hangsúlyt.
Talán sokan emlékeznek még arra, hogy az iWiW annak idején hazánkban egy zárt közösségként indult. A regisztráció meghívásos alapon működött, az akkor "elit klubnak" számító oldalnak pedig mindenki szeretett volna tagja lenni. Egy-egy iWiW meghívó aranyat ért, és jól meggondoltuk azt, hogy kinek küldjük el ezt a ritka kincset. Később a regisztráció nyilvánossá vált, és megnyílt az út a tömegek előtt. Az iWiW-et több, hasonló kezdeményezés is követte, többek közt a 2006-ban létrejött MyVip.
Talán joggal mondhatjuk, hogy a hazai közösségi média ebben az időszakban, 2009 és 2011 között élte aranykorát. Ekkortájt érkezett meg hazánkba a Facebook is (egész pontosan 2008-ban), melyről sokan nem is gondolták volna, hogy valaha képes lehet túlszárnyalni az iWiW sikerét.
Mára azonban egyértelműen az első számú, megkerülhetetlennek mondható közösségi platformmá nőtte ki magát, és nem kevesebb mint 6,8 millió hazai felhasználóval rendelkezik, mely az országban élő lakosságszám több mint 2/3 részét jelenti.
Nem csoda tehát, hogy a magyar versenytársakat lassan, de biztosan szorította háttérbe a Facebook, és 2012-ben teljesen átvette az egészen addig Magyarország első számú közösségi platformjának számító iWiW helyét, melynek drasztikus mértékű látogatószám-csökkenése tíz év működés után rövid időn belül az oldal bezárásához vezetett.
A közösségi oldalak folyamatos változásával és alakulásával sok minden egyéb, többek közt a kommentkultúra és a felhasználói viselkedés is megváltozott. Ahhoz azonban, hogy megértsük ennek negatív kimenetelét, érdemes kicsikét mélyebben beleásni magunkat a közösségi kommunikáció fejlődéstörténetébe.
A közösségi kommunikáció kezdetét hazánkban leginkább az internetes fórumok idejére tehetjük, mikor is az élet leginkább olyan felületeken zajlott, mint az SG.hu hatalmas fórumtáblája, vagy épp az ős-Index fórum. Ezeken a platformokon a felhasználók külön topikokba, témakörökbe rendeződve beszélgethettek egy adott témával kapcsolatban, kikérhették egymás véleményét, megoszthatták egymással tapasztalataikat.
A fórumokat kevésbé tekinthetjük interaktívnak, mint a jelenleg divatos közösségi felületeket, hiszen egyrészt limitáltabb lehetőségeket biztosítottak az azonnali kommunikáció szempontjából, másrészt pedig funkcionalitásuk jóval kevésbé volt széles körű, mint a social media platformoké.
Később pedig megjelentek az olyan chatoldalak is, mint például a Chat.hu vagy a Gyalogló Chat, ahol a felhasználók már valós idejű kommunikációt folytathattak egymással, akár nagyobb csoportokban vagy épp privát szobákban, "négyszemközt" is.
A mai közösségi médiafelületek gyakorlatilag ezt a két megoldást, és sok minden egyebet is magukba olvasztva alkotnak egy nagy, interaktív egészet. Nemcsak kapcsolattartásra alkalmasak, hiszen ma már minden hírhez és információhoz is első kézből juthatunk hozzá ezeken a felületeken. A felhasználók chatelhetnek egymással, de bármikor valós időben kommunikálhatnak a megosztott tartalmak kommentszekcióiban is.
A social media platformok tehát egyfajta mikrokozmoszt alkotnak. Kissé olyanok, mint egy valóság a valóságon belül, ahol minden szükséges eszközt megtalálunk annak érdekében, hogy mind ismerőseinkkel, mind pedig a számunkra ismeretlenekkel kapcsolatba léphessünk és kommunikálhassunk.
Nem meglepő tehát, hogy ezeknek a mikrokozmoszoknak kialakultak a maguk felhasználói szokásai, a saját kultúrájuk, melyek nemcsak a digitális írás- és fogalmazásmódot, de az önkifejezést és sok esetben a viselkedésünket is átformálták. Mindent megkapunk egy helyen, szinte semmiért sem kell az egérnél és a klaviatúránál távolabbra nyújtanunk a karunkat.
Így nem csoda az sem, hogy mára a közösségi média, melynek legfőbb színterét a Facebook jelenti, olyan, korlátlan információáradatot és információmegosztási lehetőséget biztosít, ami többek közt a függőségnek és az ezzel járó, negatív viselkedésminták kialakulásának is teret biztosít.
Ha visszagondolunk az elmúlt, lassan két évtizedre, alapvetően elmondható, hogy a közösségi média első időszakát a határtalan optimizmus jellemezte. Az emberek többsége örült annak, hogy az internet segítségével távoli ismerősökkel és új emberekkel veheti fel a kapcsolatot, örült annak, hogy az érdeklődési köre szerint szerveződő csoportokhoz csatlakozhat. Az iWiW és a MyVip korát alapvetően egyfajta alkotó szellem lengte körül, melyet a közösségi erő, az összetartásban gyökerező, pozitív energiák tápláltak.
Vidámság, összetartás és közösségépítés: a legtöbbünkben ez az idealista kép él a közösségi médiával kapcsolatban.
Mára azonban ez a kép gyökeresen megváltozott. Elég beleolvasni néhány Facebookos kommentbe, és azonnal láthatjuk, hogy az embereket inkább a széthúzás jellemzi mintsem az összetartás. Mindig lesz valaki, aki jobban tud valamit a másiknál, és ennek nem rest kioktató, lekezelő tónusban hangot is adni. Mindig lesz valaki, aki egy frissen megjelenő cikk alatt a tartalomtól függően is képes belekötni bármibe, legyen az a forma, a megjelenés helye, vagy épp egy figyelmetlenségből adódó helyesírási hiba.
Ahogyan a régi viccből jól ismert szállóige is tartja: "ha van rajta sapka az a baj, ha nincs rajta sapka az a baj". Más sikere éppúgy képes felbosszantani bizonyos embereket, mint a sikertelensége, még abban az esetben is, ha nem is ismerik az illetőt.
Ez a fajta hozzáállás sokszor fajul sértő, gyűlöletkeltő kommentekig, és gyakran egyenesen odáig, hogy bizonyos emberek mások halálát kívánják. Nem kell messzire mennünk annak érdekében, hogy illusztris példát találjunk. Hosszú Katinka olimpiai bukásával kapcsolatban például a legtöbb online magazin cikke alatt számos negatív komment érkezett. Ezekben a hozzászólásokban a háromszoros olimpiai, kilencszeres világ- és tizenötszörös Európa-bajnok magyar úszónőt sok esetben olyan kommentelők húzták le és becsmérelték, akik korábban felnéztek rá, és akár példaképükként is emlegették.
Ilyen helyzetekben jogosan merülhet fel a kérdés: mi az, ami megváltozott? Ha valaki nem mindig tud megfelelni az elvárásoknak, abban az esetben már nem ugyanaz az ember, aki korábban volt? Vajon a kommentelők a való életben is így viselkednek a barátaikkal, családtagjaikkal, vagy csak az online térben lettek ennyire negatívak?
Hosszú Katinka példája persze csak egy a sok közül. Az epés hozzászólások az esetek többségében egyetlen ismert személyiséget sem kímélnek, sőt, sok esetben a hozzászólók a kommentek közt egymás torkának is gond nélkül képesek nekiugrani.
De vajon honnan ered, miben gyökerezik ez a mélységes megvetés, rosszindulat és gyűlölet? Vajon mi vezetett el ideáig? Hogyan tudtak az alapvetően összetartást és a közösségi lét fontosságát hangsúlyozó és előtérbe helyező platformok vérre menő viták színtereivé fajulni és a rosszindulatú emberek játszóterévé válni? Ezt a kérdés nagyon nehéz megválaszolni, hiszen ehhez több szakember véleménye kellene, főként pszichológiai szemszögből.
Tehát mi vezetett ahhoz, hogy az eleinte békés online térben napról napra több, frusztrált felhasználóval találkozunk. Talán az, hogy néhány évtizeddel korábban kevesebb feszültség vibrált a levegőben és az emberek ennek köszönhetően toleránsabbak, megértőbbek voltak egymással? Kevesebb stressz érte volna az embereket a rendszerváltás előtt?
Vagy sokkal inkább az, hogy míg a kilencvenes és kétezres években az internet kevésbé volt a mindennapok része, mára túlságosan is elterjedté vált? Hogy a technológia fejlődésével az online tér is rendkívül komoly átalakuláson ment át az elmúlt 20 évben?
Meglehet, hiszen az internet-hozzáféréssel rendelkező okoseszközök mára mindennapivá váltak, és míg korábban a világhálóhoz való csatlakozás sokaknak csak álom volt, mára szinte alig van olyan ember, aki ne használná napi szinten az internet által kínált lehetőségeket.
Itt érdemes megemlíteni azt is, hogy korábban a hozzászólási lehetőségek is jóval korlátozottabbak voltak, és a legtöbb felületen külön regisztrációt igényelt az, hogy egy-egy adott tartalomhoz kommentet fűzhessünk. Az olyan platformokon azonban, mint a Facebook, ma már elég egyetlen profilt létrehozni, és bármilyen, a hírfolyamunkban feltűnő kontent alatt pillanatok alatt megfogalmazhatjuk a véleményünk.
Az internet elterjedése és a közösségi média térhódítása nem csupán technológiai, de szociális és kulturális szempontból is komoly változásokat hozott az emberek életébe, melyek bizonyos szemszögből nézve pozitívak, egy más nézőpontból tekintve azonban meglehetősen komor, elszomorító képet festenek a vitakultúránk átalakulásáról és az egymással való kommunikáció elérzéketlenedéséről, elembertelenedéséről.
Míg ugyanis korábban az internetes kommunikációnk leginkább a hétköznapi kommunikációnk kivetüléseként volt értelmezhető és valódi viselkedésmintáinkat tükrözte, addig mára ez a két dolog élesen elkülönül egymástól. Sokak számára az online jelenlét egy teljesen más személyiséget jelent. Sőt, akadnak olyanok, akik ebben a térben tudják kiélni valódinak gondolt személyiségüket.
Gondoljunk csak bele: 15 évvel ezelőtt az online közösségi platformokat az emberek többsége még csak szórakoztató időtöltésként fogták fel. Mára azonban úgy tűnik, hogy sokaknak ezek a felületek jelentik az elsődleges társas kapcsolatok helyszínét, és azt is mondhatnánk: itt élik az életüket.
A fiatalok közül már néhányan hajlamosabbak megnyílni a különböző online streamek chatfalain mint élőben, és ezzel a fizikai kommunikációjukat és személyes fejlődésüket szorítják háttérbe. Hiszen a valódi életünk annak ellenére sem online, hogy ma már szinten mindent az okoseszközök uralnak, és szinte mindehhez szükséges a számítógép és az internet használata.
Míg korábban tehát úgy gondoltuk, hogy a közösségi média megnyitja előttünk a világot és összehozza az embereket, addig ennek valójában csak a látszatát sikerült megvalósítania. A valóságban azt is mondhatnánk, hogy nagyobb elszigeteltséget eredményezett, mint ami korábban bármikor jellemző lett volna az emberiségre, és ha ez a tendencia a jövőben nem változik, az is megeshet, hogy a jelenleginél sokkal negatívabb hatást is gyakorolhat a valós emberi kapcsolatokra.
Ebbe az irányba mutat az a gyűlölethullám is, amit gyakran a közösségi felületek kommentszekcióiban tapasztalhatunk. A rengeteg frusztrált embert látva azt is gondolhatnánk, hogy az utcára kilépve valódi őrültek háza fogad majd bennünket. A valóság persze azonban más.
Amit ugyanis a legtöbben meg mernek tenni a virtuális térben, azt nem minden esetben merik megtenni a mindennapokban. A fotel kényelméből, sokszor a névtelenség homályába burkolódzva könnyű okosabbnak, szebbnek és erősebbnek lenni másoknál. A valóságban azonban a kimondott vagy leírt szavak sokszor már kevésnek bizonyulnak.
Abba viszont sajnos ritkán gondolnak bele az emberek, hogy a szavaknak ettől függetlenül is súlya van, ami azt jelenti, hogy hiába is választja ketté valaki a hétköznapi személyiségét az online karakterétől, végeredményben egy és ugyanaz az ember marad. És azok a szavak, melyeket meggondolatlanul maga mögött hagy egy fórumon vagy egy kommentfolyamban, sokak számára komolyan sértőek lehetnek, és akár hosszútávon nyomot hagyhatnak lelki- és mentális egészségén.
Persze való igaz, a szólásszabadság sok mindent megenged, amivel alapvetően nincs is gond. A véleménynyilvánítás joga a demokrácia egyik alapvető pillére, azonban nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy másokat bántani, hátrányos helyzetbe hozni már nincs jogunk. Nem lehet mindent a szólásszabadság álcája mögé bújva művelni, hiszen a polgári törvénykönyv is kimondja azt, hogy a rágalmazás és a becsületsértés például már nem tartozik a szabad véleménynyilvánítás körébe, ebből kifolyólag pedig büntetendő.
Véleményünket pedig kulturált módon is kinyilváníthatjuk, anélkül, hogy ezzel bárkit súlyos testi sértéssel fenyegetnénk vagy épp a lehető legrosszabbakat kívánnánk a számára. Ráadásul magunkat is bajba kevernénk.
Az internet átalakulásával és a közösségi média térnyerésével többen úgy gondolják, hogy egy álprofil létrehozása után bármihez joguk van. Sőt, sokan azt hiszik, hogy a monitor mögé bújva akár saját arcukat, nevüket vállalva is bármit következmények nélkül megtehetnek.
A rosszindulatú kommentelők gyakran bújnak névtelen és arctalan profilok mögé, eltitkolva valódi személyazonosságukat.
Ennek tükrében nem csoda, hogy egyes tartalomgyártók már előre kikapcsolják a hozzászólások lehetőségét pl. a YouTube videóik alatt, vagy azonnal törlik a nem odaillő hozzászólásokat a Facebook posztjaik alól. Vagyis nem akarnak belemenni a kommentháborúkba, mert vagy nincs rá kapacitásuk, vagy csak egyszerűen szellemileg és lelkileg is megterhelőnek tartják. Ezzel pedig a kör úgy tűnik, bezárult.
A közösségi média nyitottsága, a tömegek számára biztosított megnyilvánulás lehetősége egy a nyílt és befogadó közösségek létrejötte helyett sokkal inkább a zárkózottság inspirálója lett. A kommentelési lehetőség kikapcsolásával megszűnik a tartalomgyártók és a tartalomfogyasztók közti kapcsolat, mely a közösségi média esszenciáját jelenti. A közösségi média tehát megszűnik közösségi lenni? Ha csak nem tanuljuk meg, hogyan is kezeljük a negatív usereket hatékonyan.
A troll az internetes szlengben olyan felhasználót jelent, aki közösségromboló módon viselkedik egy adott az internetes közegben. Provokatív, ingerlő módon, tárgyhoz sokszor nem tartozó üzenetekkel bombáz egy online közösséget, például fórumot, chatet vagy épp közösségi profilt. Gyakran előre megfontoltan, rosszindulatból próbálja zavarni egy tartalomgyártó vagy híresség köreit.
A Wikipedia szerint a troll ...személyes hitbeli meggyőződését ellentmondást nem tűrő, pökhendi erőszakossággal sulykolja, azzal a konkrét szándékkal, hogy más felhasználókból heves reakciókat provokáljon ki, vagy egyéb módon zavarja, lehetetlenítse el a témába vágó eszmecserét.
Alapvetően kétféle trollt különböztetünk meg: a provokatív trollt, aki egy feltűnő, érzelmek felkorbácsolására alkalmas üzenettel (amit azonban komoly állításnak vagy kérdésnek álcáz) próbálja felhívni magára a figyelmet. És a reaktív trollt, aki ezzel szemben nem provokál, hanem keres magának egy megfelelő célpontot, és őt támadja szavai, érvei kiforgatásával vagy személyeskedéssel.
A trollok jelenléte napjainkban sajnos elkerülhetetlen, ez nem jelenti azonban azt, hogy védekezni is lehetetlen lenne ellenük. És habár sokan a kommentek és értékelések fentebb említett módon történő letiltását választják ebből a célból, érdemes tudni, hogy ez általában egyáltalán nem jó út.
Bizonyos értelemben ugyanis a trollok győzelmének elismerését jelenti. Azt a látszatot sugallja, hogy a tartalomgyártó nem tudja kezelni a saját közösségét, és inkább megfutamodik a baj elől, minthogy megpróbálna megoldást találni arra.
Éppen ezért érdemes minden negatív kommentre reagálni, természetesen mindig higgadt, jól átgondolt formában. Ez ugyanis egyrészt a márka-, másrészt pedig a bizalomépítés terén is segítségünkre lesz. Ha a követőink azt látják, hogy a legrosszindulatúbb hozzászólásokat is higgadtan kezeljük, abban az esetben nagyobb bizalommal fordulnak majd felénk.
Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb internetes troll célja nem más, minthogy felbosszantson egy adott tartalomgyártót vagy épp annak követőit. Abban az esetben pedig, ha rosszindulatú kommentjei süket fülekre –vagy sokkal inkább kulturált válaszokra– találnak, rendkívül hamar elmegy a kedvük a trollkodástól.
Ilyenkor általában csendben lemorzsolódnak, de akár még az is előfordulhat, hogy átgondolják cselekedeteiket és rájönnek arra, hogy rossz képet alakítottak ki magukban velünk kapcsolatban. Ilyen módon néhány keményvonalas trollból akár aktív követő és támogató is válhat.
Akár gyerekek, akár felnőttek ellen irányul, az online zaklatás és rágalmazás nemcsak kellemetlen, de az esetek többségében bűncselekmény is.
A modern közösségi média kommunikációs problémáira a hallgatás és az elhallgattatás semmiképp sem jelent jó választ. Sokkal inkább érdemes a racionalitás felé fordulni, és a rosszindulatú, negatív megnyilvánulásokat súlytalan, személytelen dologként kezelni, és nagyon is emberi, jóindulatú és komoly választ adni rájuk. A harag ugyanis csak olaj a tűzre, a netes trollok pedig nem is vágynak másra, mint arra, hogy heves vitákat robbantsanak ki, melyek során éreztethetik egy közösséggel saját (általában sokkal inkább vélt, mintsem valós) morális fölényüket.
Érdemes a negatív hozzászólásokat tárgyilagosan kezelni, és a személyeskedésre is, egyszerű, hivatalos hangnemben válaszolni, mintha csak egy hétköznapi kérdést vagy észrevételt kaptunk volna egy átlagos felhasználótól tartalmunk alá. Határozott érvekkel hivatkozásokkal fel is hívhatjuk az adott hozzászóló figyelmét arra, hogy téved, ezáltal a vita sok esetben terelhető kulturáltabb síkra.
Ilyen szituációkban érdemes elismernünk azt, ha vitapartnerünknek valamiben igaza van, azonban minden esetben hívjuk fel a figyelmét arra, hogy megjegyzéseit a közösségi irányelveknek megfelelő módon fogalmazza meg, úgy, hogy ez sem rád, sem pedig a követőidre nézve ne legyen sértő. Abban az esetben persze, ha a vita tovább eszkalálódna, az adott kommentek törlése, vagy a felhasználók tiltása mindössze néhány kattintással megoldható.
Viszont ha túlságosan sok a negatív kommentelő, akkor vagy nagyon megosztó tartalmat tett közé az adott tartalomgyártó, vagy elképzelhető, hogy hibázott. Mindezt természetesen mérlegelni kell és nem elfordulni.
Segítségképp a hozzászólások szűrésére a Facebook már automatikus módon is lehetőséget biztosít. Ennek során a hozzászólásokat egy algoritmus bírálja el aszerint, hogy megjelenhetnek-e a tartalmaink alatt. Ez a lehetőség bizonyos szavakra manuálisan beállított szűrők segítségével működik. Vagyis, ha valaki az üzleti oldaladon egy általad felvett szót használ, abban az esetben a komment nem fog megjelenni, mert a rendszer nem fogja ezt engedélyezni. A funkció rendkívül hasznos lehet a rosszindulatú hozzászólókkal szemben, azonban használata mellett érdemes időt szánni a manuális moderálásra is. A Facebook káromkodásszűrő funkcióját tanulmányozva többet is megtudhatsz arról, hogyan is működik a gyakorlatban a kommentek automatikus letiltása. Mindezt az üzleti oldalad Beállításai között találod az "Oldal moderálása" név alatt.
Végül pedig fontos tudnod azt, hogy ha a trollkodás már olyan méreteket ölt, hogy az az online téren kívül a magánéletben is problémát okoz, abban az esetben is van segítség. Egy bizonyos határ átlépése után a rendőrség segítsége is indokolt lehet, de az úgynevezett cyberbullying áldozatait olyan, hasznos megoldások is segítik, mint a Unicef által létrehozott HelpApp, melynek legfőbb célja a gyerekek ellen irányuló, online bántalmazás leküzdése és hatékony kezelése.
Ha bele szeretnéd ásni magad a Facebook marketingbe és végre mindent megtanulnál róla, akkor az ONLINE MARKETING KIKÉPZÉS Facebook hirdetés és kommunikáció kezdőknek tanfolyama neked szól. Ahogy a cikkben is olvashattad csak egy út maradt: tudatosan kommunikálni a Facebook és Instagram csatornákon.
© 2020-2024 NETEN A VIDEÓM - Szeged | | Társoldalaink: OMWINGS.hu - OMKIKEPZES.hu
